1. Fiam, ha kezességet vállaltál másért, idegennek adtad a kezed,

2. s így szád szava által tõrbe estél, ha foglyává váltál saját szavaidnak,

3. akkor, hogy szabadulj, fiam, ezt tegyed, mert embertársad kezébe kerültél: Menj, siess és zaklasd embertársadat.

4. Ne hunyd be szemedet álomra, a szempilládat ne hagyd elszunnyadni!

5. Mint zerge a hálóból, szabadítsd ki magad, vagy mint a madár a tõrbõl!

6. Te lusta, menj el a hangyához, nézd meg, hogy mit csinál és akkor bölcs leszel:

7. Nincsen fõnöke, nincs, aki ösztökélné vagy parancsolna neki,

8. nyáron mégis megszerzi élelmét, aratás idején összegyûjti eledelét.

9. S te lusta, meddig akarsz még heverészni? Mikor akarsz végre fölkelni álmodból?

10. "Még egy kis alvás, még egy kis szendergés, keresztbefont karral még egy kis pihenés!"

11. Így rád tör a szegénység, mint az útonálló, s mint valami koldus, a nyomor.

12. Egy semmirekellõ, igen, egy csirkefogó közelít, hamisság van a szájában,

13. hunyorít a szemével, meglök a lábával, az ujjával meg jelt ad,

14. álnokság lakik a szívében, mindig gonoszságon járatja az eszét, háborúságot szít szüntelen.

15. Ezért váratlanul rászakad a végzet, hirtelen tönkremegy és nincs menekvése.

16. Hat dolog van, amit gyûlöl az Úr, s hét, ami utálattal tölti el szívét:

17. A gõgös szem, a hamis nyelv, az ártatlan vért ontó kéz,

18. az álnokságot tervezõ szív, a gonosz ügyben járó láb,

19. a hazudozó, hamis tanú, s végül, aki viszályt kelt a testvérek között.

20. Fiam, tartsd hát meg apádnak parancsát, ne vedd semmibe anyád tanítását!

21. Egyszer s mindenkorra kösd a szívedre, és akaszd a nyakadba.

22. Vezessen jártadban-keltedben, amikor alszol, virrasszon fölötted, ha meg fölébredsz, beszélgessen veled.

23. Mert a parancs lámpás, fény a tanítás, életre vivõ út az intelem s a feddés.

24. Megóv a más feleségétõl, az idegen asszony hízelgõ nyelvétõl.

25. Ne vágyódj szívedben a szépségére, ne hagyd, hogy megfogjon a tekintete!

26. Mert a céda díja csak egy darab kenyér, de a házasságtörõ nõ drága életet hajszol.

27. Rejthet-e az ember tüzet a keblébe úgy, hogy a ruhája ettõl meg ne gyúlna?

28. Lehet-e járkálni izzó szén parazsán, úgy, hogy az embernek meg ne égjen a lába?

29. Így van, ha valaki más asszonyához jár, aki megérinti, nem marad büntetlen.

30. A tolvajt, aki lop, mert hajtja az éhség, és jól akar lakni, nem veti meg senki.

31. De ha rajtakapják, hétszeresen fizet, rámegy a háza és egész vagyona.

32. Csöpp esze sincs annak, aki házasságot tör, az tesz ilyet, aki elszánta életét.

33. Ütlegeket s szégyent visz onnan magával, és a gyalázata nem múlik el soha.

34. Mert féltékenység a férfiember dühe, és a bosszú napján nem ismer irgalmat.

35. Nincs az a váltságdíj, amely kiengesztelné, akármennyit kínálsz, nem egyezik bele.





“Quanto maiores forem os dons, maior deve ser sua humildade, lembrando de que tudo lhe foi dado como empréstimo.” São Padre Pio de Pietrelcina