Jelenések könyve, 16

1. Akkor nagy szózatot hallottam a templomból, a hét angyalnak szólt: "Rajta, öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földre!"

2. Az elsõ elindult és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú, fájdalmas fekély keletkezett az embereken, akik a vadállat jegyét viselték, és a képmása elõtt leborultak.

3. A második a tengerbe öntötte csészéjét. Erre az a halottak véréhez vált hasonlóvá, és minden tengeri élõlény elpusztult.

4. A harmadik a folyókba és a vízforrásokba öntötte csészéjét, mire vérré váltak.

5. Hallottam, hogy a nagy vizek angyala felkiáltott: "Igazságos vagy, te, aki vagy és aki voltál!

6. Szent vagy, hogy így ítéltél; amiért a szentek és a próféták vérét kiontották, vért adtál nekik inni. Rászolgáltak!"

7. Hallottam, hogy az oltár felõl egy hang felelt: "Igen, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak ítéleteid."

8. A negyedik a Napra öntötte csészéjét. Hatalmat kapott, hogy az embereket tûzzel gyötörje.

9. Az emberek kínlódtak a nagy hõségben, mégsem kaptak észbe, nem hódoltak elõtte, hanem káromolták az Isten nevét, akinek hatalma kiterjed e csapásokra.

10. Az ötödik a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire sötétség lett országában. Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták,

11. s káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg.

12. A hatodik (angyal) a nagy Eufrátesz folyóba öntötte csészéjét. Erre kiszáradt a vize, hogy utat nyisson napkelet királyainak.

13. S láttam, hogy a sárkány szájából, a vadállat szájából és a hamis próféta szájából három békához hasonló tisztátalan lélek jött elõ.

14. Sátáni lelkek, akik csodákat mûvelnek, és elmennek a földkerekség királyaihoz, hogy harcra toborozzák õket a mindenható Isten nagy napjára.

15. Íme, úgy jövök, mint tolvaj. Boldog, aki virraszt és vigyáz ruhájára, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét.

16. Összegyûjtötték õket arra a helyre, amelyet héberül Harmagedónnak hívnak.

17. A hetedik a levegõbe öntötte csészéjét. Erre az égi templomból, a trónusról egy hatalmas hang hangzott, és mondta: "Végbement!"

18. Villámlás, égzengés, mennydörgés és akkora földrengés támadt, olyan nagy, amilyen még nem volt, amióta ember él a földön.

19. A nagyváros háromfelé vált, és a pogányok városai romba dõltek. Az Isten színe elõtt megemlékeztek a nagy Babilonról, és izzó haragja borának kelyhét nyújtották neki.

20. Minden sziget eltûnt, és a hegyeket nem lehetett többé megtalálni.

21. Az égbõl mázsás szemekben jégesõ zúdult az emberekre. Az emberek káromolták az Istent a jégverés csapása miatt, mert rettenetesen nagy csapás volt.