Zsoltárok könyve, 19
1. (A karvezetõnek - Dávid zsoltára.)
2. Az egek hirdetik Isten dicsõségét, az égbolt vallja kezének mûvét.
3. A nap továbbadja a szót a másik napnak, az éj jelenti a hírt az éjnek.
4. Nem beszéd ez, nem szó, hang nem hallható,
5. a hír mégis terjed, szerte a világon, a szózat elhangzik a föld határáig. Ott vert sátrat a napnak:
6. mint a võlegény, lakából úgy kel fel, s ujjong, akár a hõs, aki megfutja pályáját.
7. Az ég egyik szélén kel és siet a másik szélére, tüze elõl semmi sem rejtõzhet el.
8. Az Úr törvénye tökéletes, enyhíti a lelket. Az Úr tanúsága megbízható, a balgát bölccsé teszi.
9. Az Úr parancsai egyenesek, földerítik a szívet, útmutatása érthetõ, megvilágítja a szemet.
10. Az Úr félelme tiszta s örökké megmarad. Az Úr ítéletei igazak és mind jogosak,
11. értékesebbek az aranynál, a tiszta aranykincsnél, szavai édesebbek a méznél, a lépbõl kicsordult méznél.
12. Szolgád hûségesen megtartja õket, hisz követésük bõ jutalmat terem.
13. De ki látja meg saját hibáit? Tisztíts meg mindtõl, ami rejtve maradt!
14. Õrizd meg szolgádat a kevélységtõl, nehogy hatalmába ejtsen! Akkor mentes maradok a bûntõl és tiszta a súlyos vétektõl.
15. Teljék örömöd számnak szavaiban, s engedd, hogy szívem szándéka elérjen hozzád, Uram, menedékem, üdvözítõm!