Máté evangéliuma, 8
1. Amikor lejött a hegyrõl, nagy népsokaság követte.
2. Egyszer csak odament hozzá egy leprás, leborult elõtte és kérte: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!"
3. Jézus kinyújtotta kezét, megérintette, s így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!" Erre az nyomban megtisztult leprájától.
4. Ekkor Jézus ezt mondta neki: "Vigyázz, ne mondd el senkinek, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel a Mózes rendelte áldozatot bizonyságul!"
5. Amikor beért Kafarnaumba, egy százados járult eléje, kérve õt:
6. "Uram - szólította meg -, szolgám bénán fekszik otthon, és rettenetesen kínlódik."
7. "Megyek és meggyógyítom" - felelte neki.
8. A százados ezt mondta neki: "Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj egy szót, és szolgám meggyógyul!
9. Magam is alárendelt ember vagyok, s katonák szolgálnak alattam. Ha azt mondom az egyiknek: Menj el! - elmegy, a másiknak: Gyere ide! - odajön hozzám, vagy szolgámnak: Tedd ezt meg! - megteszi."
10. Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott és kísérõihez fordult: "Bizony mondom nektek, Izraelben nem találtam ekkora hitet.
11. Ezért mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletrõl és napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában,
12. az ország fiait pedig kivetik a külsõ sötétségbe. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz."
13. A századosnak pedig ezt mondta Jézus: "Menj, legyen úgy, ahogy hitted!" A szolga még abban az órában meggyógyult.
14. Amikor Jézus betért Péter házába, annak anyósát lázas betegen, ágyban találta.
15. Megérintette kezét, erre megszûnt a láza. Fölkelt és szolgált neki.
16. Amikor beesteledett, sok ördögtõl megszállt embert vittek hozzá. Szavával kiûzte a gonosz lelkeket, és mind meggyógyította a betegeket,
17. hogy beteljesedjen Izajás jövendölése: "Magára vállalta bajainkat és hordozta betegségeinket."
18. Amikor Jézus látta maga körül a sokaságot, meghagyta, hogy keljenek át a túlsó partra.
19. Akkor odalépett hozzá egy írástudó és azt mondta neki: "Mester, követlek téged, bárhová mégy is."
20. Jézus így válaszolt: "A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania."
21. Egy másik tanítványa kérte: "Uram, engedd meg, hogy elõbb elmenjek és eltemessem apámat!"
22. Jézus azonban ezt felelte: "Kövess engem, hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat!"
23. Bárkába szállt, s tanítványai követték.
24. Egyszerre csak nagy vihar támadt a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a bárkát. Õ azonban aludt.
25. Odamentek hozzá, fölkeltették és kérték: "Uram, ments meg minket, elveszünk!"
26. Jézus ezt mondta nekik: "Mit féltek, kishitûek?" Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, s nagy nyugalom támadt.
27. Az emberek csodálkozva kérdezgették: "Ki lehet ez, hogy még a szélvész és a víz is engedelmeskedik neki?"
28. Amikor a túlsó parton Gadara környékére ért, két ördögtõl megszállt emberrel találkozott. A sírboltokból jöttek elõ. Annyira elvadultak voltak, hogy senki sem mert az úton járni.
29. Így kiabáltak: "Mi közünk hozzád, Isten fia? Azért jöttél ide, hogy idõ elõtt gyötörj minket?"
30. Messze tõlük nagy sertéskonda legelészett.
31. Ezért az ördögök kérték: "Ha kiûzöl minket, küldj a sertéskondába!"
32. "Menjetek!" - mondta nekik. Erre kimentek és megszállták a sertéseket, mire az egész konda lerohant a meredekrõl a tóba és vízbe fúlt.
33. A kanászok elfutottak, és a városba érve mindent elmondtak, azt is, ami a megszállottakkal a szemük láttára történt.
34. Az egész város kiment Jézus elé, és amikor megpillantották, kérték, hagyja el határukat.