Zsidóknak írt levél, 8
1. A mondott dolgoknak ez a lényegük: Olyan fõpapunk van, aki a Fölség trónjának jobbján ül a mennyben,
2. mint papi szolgája a szentélynek, az igazi sátornak, amelyet az Úr emelt, nem ember.
3. Minden fõpapnak az ugyanis a kötelessége, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be, ezért neki is kellett lennie áldozati adományának.
4. Ha a földön élne, nem is volna pap, hiszen itt élnek olyanok, akik a törvény szerint áldozatot mutatnak be.
5. Ezek azonban csak a mennyei szentély elõképénél és árnyékánál szolgálnak, annak az utasításnak megfelelõen, amelyet Mózes kapott, amikor a sátrat el akarta készíteni: "Vigyázz, és mindent a minta szerint csinálj, amelyet a hegyen mutattam neked!"
6. Õ annyival kiválóbb papi szolgálatot kapott, amennyivel magasabb rendû, tökéletesebb ígéreten alapuló szövetségnek közvetítõje.
7. Ha ugyanis az elsõ (szövetség) kifogástalan lett volna, nem volna szükség a másodikra.
8. Így feddte meg õket ugyanis: Íme, jönnek napok - mondja az Úr -, s új szövetségre lépek Izrael házával és Júda házával.
9. Nem olyan szövetségre, mint amilyet atyáitokkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogtam és kivezettem õket Egyiptom földjérõl. De mivel nem tartották meg a szövetséget, én sem törõdöm velük - mondja az Úr. -
10. Ez lesz a szövetség, amelyet ama napok után Izrael házával kötök majd - mondja az Úr. Elméjükbe vésem és szívükbe írom törvényemet. Istenük leszek és õk a népem lesznek.
11. Akkor majd senkinek sem kell társát vagy testvérét tanítania: Ismerd meg az Urat! Hiszen mindenki ismerni fog a legkisebbtõl a legnagyobbig.
12. Irgalmas leszek bûneik iránt, és vétkükre többé nem emlékezem.
13. Ha tehát itt új szövetségrõl beszél, a régit elévültnek tekinti. Ami pedig elévült és idejét múlta, az közel van a megszûnéshez.