Zsoltárok könyve, 79

1. (Aszaf zsoltára.) Uram, pogányok törtek be örökségedbe, szent templomodat meggyalázták. Jeruzsálemet romhalmazzá tették.

2. Szolgáid testét prédául vetették az égi madaraknak, híveid húsát a föld vadjainak.

3. Jeruzsálem körül ontották vérüket, mint a vizet, és nem akadt senki, hogy eltemesse õket.

4. Szomszédainknak szitok tárgya lettünk, csúfság és nevetség azoknak, akik körülöttünk laknak.

5. Meddig még Uram? Örökre haragudni akarsz? Meddig izzik még bosszúd, mint a tûz?

6. Öntsd ki haragod a pogányokra, akik nem ismernek, az országokra, amelyek neved nem tisztelik,

7. amiért Jákobot eltiporták s lakóhelyét pusztasággá tették.

8. Atyáink bûneit ne rajtunk torold meg, siess elénk irgalmaddal, mert egészen nyomorultak lettünk.

9. Neved dicsõségéért ments meg minket, Istenünk, szabadítónk! Bocsásd meg, Urunk, bûneinket, ments meg minket a nevedért!

10. Miért mondják a pogányok: "Hol van hát Istenük?" Szemük elõtt legyen nyilvánvaló bosszúd a pogányokon, szolgáid véréért, amit kiontottak.

11. Hatoljon fel hozzád a foglyok nyögése, szabadítsa ki erõs karod a halálra szántakat!

12. Szomszédainknak add vissza hétszeresen a gyalázatot, amellyel illettek, Uram!

13. Mi pedig, a te néped és nyájad juhai, magasztalni fogunk mindörökké, s nemzedékrõl nemzedékre hirdetjük dicsõségedet.