Found 30 Results for: Gibeon csata

  • Ám Ceruja fia, Joáb is hadba szállt Dávid embereivel. Gibeon tavánál találkoztak. Egyikük a tavon innen, a másikuk azon túl ütött tábort. (Sámuel II. könyve 2, 13)

  • Mindegyik megragadta ellenfele fejét és egymás oldalába döfték a kardjukat, úgyhogy mindnyájan elestek. Ezért azt a helyet elnevezték az Oldal mezejének. Gibeon mellett van. (Sámuel II. könyve 2, 16)

  • Joáb a csata egész lefolyásáról tudósította Dávidot. (Sámuel II. könyve 11, 18)

  • Meghagyta a hírvivõnek: "Beszéld el a királynak a csata minden részletét! (Sámuel II. könyve 11, 19)

  • Amikor Gibeon határában a nagy kõnél megálltak, szembe jött velük Amaza. Joáb azt a köntösét viselte, amelyet hadakozáshoz szokott; erre föl volt csatolva a kardja, a derekán összefûzve a hüvelyével, de kicsúszott belõle és leesett. (Sámuel II. könyve 20, 8)

  • Hét napig táboroztak egymással szemben. A hetedik nap megkezdõdött a csata, és Izrael fiai legyõzték Arámot, százezer gyalogost egyetlen nap alatt. (Királyok I. könyve 20, 29)

  • Gibeonban lakott Abi-Gibeon. Feleségének Maacha volt a neve. (Krónikák I. könyve 8, 29)

  • Gibeonban lakott Abi-Gibeon és Jejel, akinek a felesége Maacha volt. (Krónikák I. könyve 9, 35)

  • Cádokot, a papot és testvéreit, a papokat az Úr hajlékához (rendelte), a Gibeon melletti magaslatra, (Krónikák I. könyve 16, 39)

  • Az Úr hajléka, amelyet Mózes a pusztában készített, valamint az égõáldozat oltára abban az idõben Gibeon magaslatán állt. (Krónikák I. könyve 21, 29)

  • Mivel a csata akkor még hevesebb lett, Izrael királya ott maradt állva a kocsiján az arámokkal egészen estig. Naplementekor azonban meghalt. (Krónikák II. könyve 18, 34)

  • Mihelyt kürt szólal meg, fölnyerít, hogy: haha! Messzirõl megérzi az ütközet szagát, vezérek lármáját, csata tombolását. (Jób könyve 39, 25)


“Menosprezai vossas tentações e não vos demoreis nelas. Imaginai estar na presença de Jesus. O crucificado se lança em vossos braços e mora no vosso coração. Beijai-Lhe a chaga do lado, dizendo: ‘Aqui está minha esperança; a fonte viva da minha felicidade. Seguro-vos, ó Jesus, e não me aparto de vós, até que me tenhais posto a salvo’”. São Padre Pio de Pietrelcina