Zsoltárok könyve, 137
1. Bábel folyói mentén ültünk és sírtunk: a Sionra emlékeztünk.
2. Azon a földön a fûzfákra akasztottuk hárfáinkat.
3. Mert dalt akartak hallani, akik elhurcoltak minket. Elnyomóink öröméneket követeltek: "Zengjetek nekünk dalt a Sionról!"
4. De hogyan énekeljünk éneket az Úrról az idegenek földjén?
5. Jeruzsálem, ha elfeledkezem rólad, száradjon le a jobbom!
6. Nyelvem tapadjon ínyemhez, ha nem emlékezem meg rólad: ha Jeruzsálemet nem helyezem minden örömem fölé!
7. Ne felejtsd el, Uram, Edom fiainak Jeruzsálem napját! Amikor így kiáltoztak: "Romboljátok le, romboljátok le, hadd pusztuljon el a földig!"
8. Bábel leánya, te pusztító, áldott, aki megfizeti neked, ami gonoszságot velünk tettél!
9. Áldott, aki megragadja gyermekeidet és szétzúzza õket a sziklán!