Trouvé 167 Résultats pour: a világ vége
De õ csak erõsködött: "Hagyd el, úgyis hiába akarsz becsapni. Meghalt a fiam." Mindennap kiment és kémlelte az utat, amelyiken elment a fia. Senkinek sem hitt már. Amikor a nap lenyugodott, õ is hazament, hogy aztán egész éjjel keseregjen és sírjon, mert nem jött álom a szemére. Egy falat nem sok, de annyit sem evett egész nap, éjjel meg egyfolytában siratta a fiát, Tóbiást. Amikor vége lett a két hétig tartó lakodalomnak - Ráguel megfogadta, hogy ilyet rendez a lányának -, azt mondta Tóbiás Ráguelnek: "De most már engedj el! Különben apám és anyám azt hiszi, hogy soha többé nem lát. Arra is kérlek, atyám, engedd meg, hogy visszatérjek apámhoz: mondtam már, milyen állapotban hagytam otthon." (Tóbiás könyve 10, 7)
Könnyûnek találja a völgy kavicsait, és felvonul mögötte az egész világ. (Jób könyve 21, 33)
Legyen vége a galádok gazságának, tedd erõssé az igazat! Igaz Isten vagy, a szívek és vesék vizsgálója. (Zsoltárok könyve 7, 10)
Uram, karod szabadítson meg az emberektõl, e világ halandóitól, akiknek csak ez az élet a részük! Amit félretettél, töltsd el vele testüket! Hadd bõvelkedjenek fiakban, s amijük megmarad, azt hadd örököljék gyermekeik! (Zsoltárok könyve 17, 14)
Ameddig hallgattam, velõmig sorvadoztam, sóhajtozásomnak nem volt vége. (Zsoltárok könyve 32, 3)
[Vége Izáj fia, Dávid imájának.] (Zsoltárok könyve 72, 20)
mielõtt a hegyek kiemelkedtek, mielõtt a föld és a világ kialakult. Isten, te öröktõl fogva vagy, s örökké! (Zsoltárok könyve 90, 2)
A hegyek szétfolynak, mint a viasz, a világ urának tekintete elõtt. (Zsoltárok könyve 97, 5)
de egy kis szellõ s már vége van: a hely is elfeledte, ahol addig állt. (Zsoltárok könyve 103, 16)
Mint a részegek inogtak ide-oda és minden bölcsességüknek vége volt. (Zsoltárok könyve 107, 27)
Szavaid eleje és vége igazság, igaz ítéleted örökre érvényes. (Zsoltárok könyve 119, 160)
Erre Júdás és emberei a világ nagy urához folyamodtak, aki Józsue idejében faltörõ kosok és ostromgépek nélkül is lerombolta Jerikó falait. (Makkabeusok II. könyve 12, 15)