Izajás könyve, 24
1. Íme, az Úr elpusztítja a földet, kopárrá teszi és elcsúfítja a színét, lakóit pedig messze szétszórja.
2. A pap úgy jár majd, mint a nép, az úr, mint a szolgája, s az úrnõ, mint a szolgálója. Az eladó olyan lesz, mint a vásárló, a kölcsönadó, mint a kölcsönvevõ, és a hitelezõ olyan, mint az adós.
3. A föld elpusztul, s úgy jár, mint akit kifosztottak. Igen, az Úr mondta ki ezt ellene.
4. Gyászba borul, elhervad a föld, a földkerekség elhervad, elsorvad, s elenyészik az ég is a földdel együtt.
5. Tisztátalanná lett ugyanis a föld lakóinak lába miatt, mert áthágták a törvényt, megszegték a parancsokat, s megtörték az örökre szóló szövetséget.
6. Ezért átok emészti meg a földet, és megbûnhõdnek, akik rajta laknak. Tûz emészti meg a föld lakóit, és csak kevesen maradnak életben.
7. Gyászol majd a must, elfonnyad a szõlõtõ, sóhajtoznak mind a vidám szívûek.
8. Elhallgat a vidám dobszó, a vigadozók zaja elcsöndesül, s a hárfa hangja is elhal.
9. Nem isznak többé dalolva bort, s keserû lesz az ital a mulatozóknak.
10. Romba dõl a pusztulásra ítélt város, bezárt házaiba senki be nem léphet.
11. Panaszszó hallatszik utcáin: Nincs többé bor, vége minden vidámságnak, az öröm elköltözött a földrõl.
12. Csak pusztulás maradt a városban, kapui is romokban hevernek.
13. Éppúgy lesz majd a földön a nemzetek között, mint amikor leverik a bogyót az olajfákról, és a szüret elmúltával összeböngészik a szõlõt.
14. De õk örömükben dicséretet zengenek, ujjonganak a tenger felõl az Úr fölségének.
15. A szigeteken is az Urat áldják; a tenger szigetein az Úr nevét, Izrael Istenének nevét dicsõítik.
16. A föld határáról halljuk az énekszót: Legyen dicsõség az Igaznak! Hanem én azt mondom: "Elég már, elég! Jaj az árulóknak, akik hûtlenül járnak el, az árulóknak, akik mindenestül hûtlenek!"
17. Rettegés, verem és tõr vár rád, lakója a földnek!
18. Aki elmenekül a rettegés hangja elõl, az verembe esik. És aki kimászik a verembõl, azt tõr fogja meg. Bizony, megnyílnak az ég zsilipjei, és meginognak a föld alapjai.
19. Recseg-ropog és megreped a föld, meghasad és megrendül a föld.
20. Inog a föld, mint a részeg, s leng, mint a hevenyészett kunyhó. Úgy ránehezedik gonoszsága, hogy elesik, s többé már nem kel föl.
21. Azon a napon majd meglátogatja az Úr az ég seregét fenn a magasban, és a föld királyait lenn a földön.
22. Összegyûjti õket, mint foglyokat egy veremben, bebörtönzi, s hosszú idõ múltán megbünteti õket.
23. Akkor elpirul a hold, a nap megszégyenül, mert a Seregek Ura trónjára lép a Sion hegyén, Jeruzsálemben, és felragyog dicsõsége véneinek színe elõtt.