1. Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre.

2. Ott elváltozott elõttük, arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény.

3. S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele.

4. Péter erre így szólt Jézushoz: "Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek."

5. Amíg beszélt, hirtelen fényes felhõ borult rájuk, s a felhõbõl szózat hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, õt hallgassátok!"

6. Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, s igen megrémültek.

7. Jézus odalépett hozzájuk és megérintette õket: "Keljetek fel, ne féljetek!"

8. Amikor tekintetüket fölemelték, nem láttak senkit, csak egyedül Jézust.

9. A hegyrõl lefelé jövet Jézus rájuk parancsolt: "Ne szóljatok a látomásról senkinek, amíg az Emberfia föl nem támad a halálból!"

10. A tanítványok megkérdezték: "Miért mondják az írástudók, hogy elõbb Illésnek kell eljönnie?"

11. Így felelt: "Illés ugyan eljön és helyreállít mindent.

12. Csakhogy én azt mondom nektek: Illés már eljött, de nem ismerték fel, úgy bántak vele, ahogy akartak. Így szenved majd tõlük az Emberfia is."

13. Ekkor a tanítványok megértették, hogy Keresztelõ Jánosról beszélt nekik.

14. Amikor visszaértek a néphez, odalépett hozzá egy ember, térdre hullott elõtte,

15. s kérte: "Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény és sokat szenved. Hol tûzbe esik, hol meg vízbe.

16. Elhoztam tanítványaidhoz, de õk nem tudták meggyógyítani."

17. Jézus így válaszolt: "Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tûrjelek benneteket? Hozzátok ide!"

18. Jézus ráparancsolt, s a gonosz lélek kiment belõle. A gyerek azonnal meggyógyult.

19. Amikor egyedül volt, odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiûzni?"

20. Ezt felelte: "Mert gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! - odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen.

21. Mindamellett ezt a fajtát nem lehet másképp kiûzni, csak imádsággal és böjttel."

22. Amikor együtt jártak-keltek Galileában, Jézus ezt mondta nekik: "Az Emberfiát az emberek kezére adják.

23. Megölik, de harmadnap feltámad." Erre igen elszomorodtak.

24. Amikor Kafarnaumba értek, odamentek Péterhez az adószedõk és megkérdezték: "Mesteretek nem fizet templomadót?"

25. "De igen" - felelte. Amikor hazaért, Jézus megelõzte a kérdéssel: "Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitõl szednek vámot és adót, a fiaiktól vagy az idegenektõl?"

26. "Az idegenektõl" - válaszolta. Jézus így folytatta: "A fiak tehát mentesek alóla.

27. De hogy meg ne botránkoztassuk õket, menj ki a tóra, vess horgot, és az elsõ halat, amely ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját, találsz benne egy sztátért. Vedd ki és add nekik oda értem és érted!"





“Quanto maiores forem os dons, maior deve ser sua humildade, lembrando de que tudo lhe foi dado como empréstimo.” São Padre Pio de Pietrelcina