1. (A karvezetõnek tanítóköltemény Dávidtól,

2. amikor az edomita Doeg jött, és jelentette Saulnak: Dávid bement Achimelek házába.)

3. Mit dicsekedsz gazságoddal minden nap, te, hatalomnak embere?

4. Az eszed azon jár, hogyan árthass, nyelved, mint éles kés, rágalommal sebez.

5. Jobban szereted a rosszat, mint a jót, jobban a hazugságot, mint az igaz szót.

6. Csak a romlást hozó szavakat kedveled, te álnok nyelv!

7. Ezért megsemmisít és örökre eltaszít az Isten. Kiragad sátradból, kitép az élõk földjébõl.

8. Az igazak borzalommal nézik majd s gúnyolódnak rajta:

9. "Nézzétek, aki nem Istennél keresett oltalmat, aki a gazdagság teljére hagyatkozott, azt, aki gonoszsága révén lett hatalmas!"

10. Én azonban, mint zöldellõ olajfa, olyan vagyok Isten hajlékában, mindig reménykedem Isten irgalmában.

11. Áldani foglak mindörökké, mivel ezt mûvelted, és jóságos nevedet hirdetni fogom azok elõtt, akik hûségesek hozzád.





“Pobres e desafortunadas as almas que se envolvem no turbilhão de preocupações deste mundo. Quanto mais amam o mundo, mais suas paixões crescem, mais queimam de desejos, mais se tornam incapazes de atingir seus objetivos. E vêm, então, as inquietações, as impaciências e terríveis sofrimentos profundos, pois seus corações não palpitam com a caridade e o amor. Rezemos por essas almas desafortunadas e miseráveis, para que Jesus, em Sua infinita misericórdia, possa perdoá-las e conduzi-las a Ele.” São Padre Pio de Pietrelcina