Jób könyve, 11

1. Ekkor a naamai Cofár szólalt meg:

2. Maradhat válasz nélkül ez a szóáradat, adhatunk igazat egy ilyen szájhõsnek?

3. Hazug szavad elhallgattatja a férfiakat, nincs, ki szembeszállna gúnyos beszédeddel.

4. Magadról azt mondod: tiszta az életem, tiszta voltam mindig a szemedben.

5. Bárcsak újra szólna hozzád az Isten, megnyitná ellened ismét a száját,

6. s feltárná elõtted a mély bölcsességet, amelyen elámul az értelem. Tudd meg: a bûnödet kéri számon tõled!

7. Fel tudod tán fogni Istennek mélységét, a Mindenható tökéletességét?

8. Magasabb az égnél - mit tesz ennek láttán? Alvilágnál mélyebb - és a te tudásod?

9. Hogyha hosszát méred, a földnél is hosszabb, szélessége nagyobb, mint az óceáné.

10. Hogyha útnak indul, ki szól neki: "Állj meg!" Ha valamit elkezd, ki mondja: "Hagyd abba!"

11. Tudja, hogy az ember tele hamissággal, ismeri a bûnét, azt is szemmel tartja.

12. Észre térhet néha az üresfejû ember, és a vadszamár is szelídebbé válhat.

13. Nos, hozd bensõdet rendbe, és terjeszd fel a kezedet!

14. Ha elveted kezedbõl mind, ami bûnös, és sátradban nem adsz szállást a bûnnek,

15. fejedet akkor magasra tarthatod, lábad szilárdan áll, és nincs mitõl tartanod.

16. Elfelejted akkor sok-sok kínlódásod, úgy gondolsz majd rá, mint az elfolyt vízre.

17. Jobban ragyog az életed, mint a déli nap, és a sötétség is reggelre változik.

18. Biztonságban leszel, mert lesz reménységed, biztos fedél alatt nyugodtan pihenhetsz.

19. Ha aludni akarsz, senki sem riaszt fel, sokan lesznek, akik hízelegnek neked.

20. Közben a bûnösöknek megtörik a szemük, menedékhelyüket is elveszítik, reményük csak az, hogy kilehelik lelkük.