Krónikák I. könyve, 13
1. Dávid tanácsot tartott az ezres és százas csoportok vezetõivel és a vezérekkel.
2. Ezt mondta Dávid Izrael egész közösségének: "Ha jónak látjátok, és ha az Úr, a mi Istenünk úgy határoz, elküldünk testvéreinkhez, akik Izrael földjén élnek, valamint a papokhoz és a levitákhoz a városaikba és a hozzájuk tartozó telepekre, hogy gyûljenek ide egybe.
3. Elhozzuk Isten ládáját, mivel Saul idejében nem gondoltunk rá."
4. Az egész közösség beleegyezett, mert a javaslat tetszett az egész népnek.
5. Erre Dávid egybegyûjtötte egész Izraelt Egyiptom Sihorjától egészen Hamat bejáratáig, hogy Kirjat-Jearimból elhozzák Isten ládáját.
6. Dávid és egész Izrael felvonult Baalába, Kirjat-Jearimba, amely Júdához tartozik, hogy elhozza onnét Isten ládáját, amelyet az Úr nevérõl neveztek el, aki a kerubok fölött trónol.
7. Az Úr ládáját egy új szekéren hozták el Abinadab házából. Uza és Achjó vezették a szekeret.
8. Dávid és egész Izrael teljes lelkesedéssel táncolt Isten elõtt citera és hárfa, dob, csengõ és cintányér hangjára énekelve.
9. Amikor azonban Kidón szérûjéhöz értek, Uza kinyújtotta kezét, hogy megfogja a ládát, mivel az ökrök fölbillentették.
10. Erre fölgerjedt az Úr haragja Uza ellen, lesújtott rá, amiért kinyújtotta kezét a láda felé. Meg is halt ott, az Isten elõtt.
11. Dávid nagyon megrendült amiatt, hogy az Úr olyan hirtelenül elragadta Uzát. Ezért nevezik azt a helyet mind a mai napig Perec-Uzának.
12. Dávidot ezen a napon elfogta az Istentõl való félelem, és így szólt: "Hogyan vigyem el magamhoz az Isten ládáját?"
13. Dávid nem vitette tovább a ládát Dávid városába, hanem a Gádból való Obed-Edon házába küldte.
14. A láda Obed-Edomnál maradt, az õ házában három hónapig. Az Úr megáldotta Obed-Edom házát és minden jószágát.