Fondare 217 Risultati per: Istent
Hallotta-e valamelyik nép is a lángok közül az élõ Istent beszélni, ahogyan te hallottad, és életben maradt-e? (Második Törvénykönyv 4, 33)
Istent nem félve hátba támadtak az úton, amikor fáradt és kimerült voltál, s elszakították tõled a hátul sántikálókat. (Második Törvénykönyv 25, 18)
Nem gondoltál többé teremtõ szikládra, Istent, aki életet adott neked, elfeledted. (Második Törvénykönyv 32, 18)
A válasz tetszett Izrael fiainak, dicsõítették Istent, s nem beszéltek többé arról, hogy hadba vonulnak ellenük és fölégetik azt a földet, amelyet Ruben fiai és Gád fiai laktak. (Józsue könyve 22, 33)
"Egész biztosan meg kell halnunk - mondta Mánoah feleségének -, mert Istent láttuk." (Bírák könyve 13, 22)
Kérdezd meg Istent - mondták neki -, hadd tudjuk meg, sikeres lesz-e utunk, amire vállalkoztunk." (Bírák könyve 18, 5)
Ezek pedig fogták a Micha készítette istent és a papot, aki szolgált nála, s Lais ellen vonultak, a nyugalomban és biztonságban élõ nép ellen. Kardélre hányták, a várost meg lángba borították. (Bírák könyve 18, 27)
Fölkeltek és Bételbe mentek, hogy megkérdezzék Istent. "Ki vonuljon fel közülünk elsõnek, hogy megtámadja Benjamin fiait?" - kérdezték Izrael fiai. Az Úr így felelt: "Júda menjen fel elsõnek." (Bírák könyve 20, 18)
Neked kell hírül adnod neki, hogy minden idõre kimondtam házára az ítéletet, mert tudta, hogy fiai káromolták Istent, mégsem tiltotta meg nekik. (Sámuel I. könyve 3, 13)
Hajdan, amikor az Istent mentek megkérdezni, ezt mondták Izraelben: "Gyertek, menjünk a látóemberhez!" Mert akit mostanság prófétának hívnak, azt régen látóembernek mondták. - (Sámuel I. könyve 9, 9)
És Saul folytatta. "Miért esküdtetek össze, te és Izáj fia ellenem? Adtál neki kenyeret, kardot, és megkérdezted felõle az Istent, úgyhogy ellenségemmé válhatott, amint az bekövetkezett." (Sámuel I. könyve 22, 13)
Amikor Dávid fölért a hegytetõre, ahol az Istent szokták imádni, lám, ott jött vele szemben megszaggatott ruhában az arkita Husai, Dávid bizalmasa, a fején hamu. (Sámuel II. könyve 15, 32)