1. Amikor ezekkel elkészültek, elém járultak a fõemberek, és így szóltak: "Izrael népe, a papok és a leviták nem különültek el a földnek undokságaiba süllyedt népeitõl, a kánaániaktól, hetitáktól, perizitáktól, jebuzitáktól, ammonitáktól, moabitáktól, egyiptomiaktól és amoritáktól.

2. Ehelyett lányaik közül vettek maguknak és fiaiknak feleséget, s így a szent faj összekeveredett a pogány népekkel. S ebben a törvényszegésben a vezetõk és elöljárók voltak az elsõk."

3. Amikor ezt megtudtam, megszaggattam ruhámat és köntösömet, téptem fejemen a hajat meg a szakállamat, és csak ültem magamba roskadva.

4. Mind körém gyûltek, akik a fogságból hazatértek hûtlensége miatt remegtek Izrael Istenének szavától. Egészen az esti áldozat idejéig ott ültem, magamba roskadva.

5. Az esti áldozatkor legyõztem lesújtottságomat, megszaggatott ruhában és köntösben térdre borultam, s kitártam kezemet az Úr, az én Istenem felé,

6. és így szóltam: "Istenem, a szégyentõl és pironkodástól nem merem tekintetemet feléd emelni, Istenem. Mert vétkeink úgy elszaporodtak, hogy teljesen elborítottak, és bûneink egészen az égig érnek.

7. Atyáink napjaitól mind a mai napig folyvást csak vétkeztünk. Bûneink miatt kerültünk mi, királyaink és papjaink a népek királyainak kezére, kardélre, fogságba, s lett sorsunk a kifosztás és megvetés, s így áll a dolog velünk ma is.

8. Most azonban egy szempillantásra megkönyörült rajtunk az Úr, a mi Istenünk: Meghagyott egy maradékot, s menedéket adott nekünk szent helyén. Megengedte Istenünk, hogy fölcsillanjon a szemünk, és egy kissé föllélegezzünk szolgaságunkban.

9. Mert szolgák vagyunk, de nem hagyott el minket Istenünk szolgaságunkban: fölkeltette irántunk a perzsa királyok jóindulatát, s életet öntött belénk, hogy fölépíthessük Istenünk házát és helyreállíthassuk romjait. Védõfalat emelt nekünk Júdában és Jeruzsálemben.

10. Mit mondhatunk hát, Istenünk? Megszegtük parancsaidat,

11. amelyeket szolgáid, a próféták által szabtál nekünk, ezekkel a szavakkal: az a föld, amelyre bementek, hogy birtokba vegyétek, tisztátalan föld a föld népeinek tisztátalansága miatt, azok miatt, amelyekkel beszennyezték az egyik végétõl a másikig.

12. Ezért ne adjátok lányaitokat az õ fiaiknak feleségül, s az õ lányaikat se vegyétek feleségül fiaitoknak. Ne törõdjetek sem a békéjükkel, sem a jólétükkel, hogy erõsek lehessetek, a föld legjava termését ehessétek és örökségül hagyhassátok (a földet) fiaitokra, mindörökre.

13. Azok után, amik gonoszságaink és nagy bûneink miatt történtek velünk, ó Istenünk, kíméletbõl kevesebbet mértél ránk, mint amennyit bûneink miatt érdemeltünk, lám meghagytál nekünk egy maradékot -

14. megszeghetnénk-e még parancsaidat és szövetkezhetnénk-e ezekkel az utálatra méltó népekkel? Nemde föllángolna haragod és elpusztítanál minket, nem hagynád meg a csekély maradékot sem?

15. Urunk, Izrael Istene, te igaz vagy, hogy még ma is van belõlünk egy maradék. Nézd, itt vagyunk elõtted a vétkeinkkel, miattuk nem állhatunk meg színed elõtt."





“Quanto maiores forem os dons, maior deve ser sua humildade, lembrando de que tudo lhe foi dado como empréstimo.”(Pe Pio) São Padre Pio de Pietrelcina