Máté evangéliuma, 14
1. Akkoriban Heródes negyedes fejedelem hallotta Jézus hírét.
2. "Ez Keresztelõ János - mondta szolgáinak -, feltámadt, innen van benne a csodatévõ erõ."
3. Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe vetette fivére, Fülöp felesége, Heródiás miatt.
4. János ugyanis figyelmeztette: "Nem lehet a tiéd!"
5. Meg is akarta ölni, de félt a néptõl, mert prófétának tartották.
6. Heródes születése napján történt, hogy Heródiás lánya táncolt a vendégeknek.
7. Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit kér is, megadja neki.
8. Az - minthogy anyja elõre kitanította - így szólt: "Add nekem egy tálon Keresztelõ János fejét!"
9. A király elszomorodott, de az esküre és a vendégekre való tekintettel megparancsolta, hogy adják neki oda.
10. Lefejeztette hát Jánost a börtönben.
11. Fejét elhozták egy tálon, odaadták a lánynak, az meg elvitte az anyjának.
12. Akkor eljöttek tanítványai, elvitték és eltemették a holttestet, aztán elmentek, és hírül adták Jézusnak.
13. A hír hallatára Jézus elhajózott onnan egy elhagyatott helyre, hogy egyedül legyen. De a nép tudomást szerzett róla, és gyalogszerrel utána ment a városokból.
14. Amikor kiszállt, már nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve, s meggyógyította betegeiket.
15. Amikor beesteledett, odamentek hozzá tanítványai, és figyelmeztették: "Elhagyatott itt ez a hely, s már az idõ is késõre jár. Bocsásd el a népet, hadd széledjenek szét a falvakba, hogy élelmet vegyenek maguknak!"
16. Jézus azonban így válaszolt: "Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!"
17. "Csak öt kenyerünk van, és két halunk" - felelték.
18. "Hozzátok ide!" - mondta,
19. s meghagyta, hogy a nép telepedjék le a fûre, majd fogta az öt kenyeret meg a két halat, föltekintett az égre, és megáldotta õket. Ezután megtörte a kenyereket, odaadta tanítványainak, a tanítványai pedig a népnek.
20. Mindnyájan ettek s jól is laktak. A maradékból tizenkét kosarat teleszedtek.
21. Az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva mintegy ötezer férfi evett.
22. Ezután nyomban szólt a tanítványoknak, szálljanak bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, addig õ hazaküldi a népet.
23. Miután hazaküldte, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben besötétedett, s õ ott volt egymagában.
24. A bárka már jópár stádiumnyira járt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt.
25. Éjszaka a negyedik õrváltás idején a víz tükrén elindult feléjük.
26. Amikor a tanítványok észrevették, hogy a vízen jár, megrémültek. "Kísértet!" - mondták, s félelmükben kiabáltak:
27. Jézus azonban megszólította õket: "Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!"
28. Erre Péter így szólt: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!"
29. "Gyere!" - felelte. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen.
30. Az erõs szél láttára azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: "Uram ments meg!"
31. Jézus kinyújtotta a kezét és megfogta. "Te kishitû - vonta kérdõre -, miért kételkedtél?"
32. Amikor beszállt a bárkába, a szél nyomban elült.
33. Akik a bárkában voltak, leborultak elõtte, és megvallották: "Valóban Isten Fia vagy!"
34. Átkeltek a tavon és Genezáretnél értek partot.
35. Az odavalók felismerték, s az egész környéken hírét vitték. Odahordták hát mind a betegeket
36. és arra kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki érintette, meggyógyult.