Zakariás könyve, 7
1. Dárius király 4. esztendejében [az Úr szózatot intézett Zakariáshoz], a kilencedik hónap [Kiszleu hónap] negyedik napján
2. Bételbõl elküldték Sarécert és embereit, hogy imádkozzanak az Úr színe elõtt,
3. és kérdezzék meg a Seregek Ura templomának papjaitól, valamint a prófétáktól: "Kell-e nekem az ötödik hónapban gyászolnom és böjtölnöm, amint már számos esztendeje megtettem?"
4. Ekkor a Seregek Ura a következõ szózatot intézte hozzám:
5. Így beszélj az ország egész népéhez és a papokhoz: "Amikor az elmúlt hetven esztendõben böjtöltetek és sírtatok az ötödik és a hetedik hónapban, talán miattam böjtöltetek?
6. Hát amikor esztek és isztok, tán nem magatoknak esztek és isztok?
7. Nem ismeritek a tanítást, amelyet az Úr a régi próféták által adott, amikor még laktak Jeruzsálemben, és békében élt a környezõ városokkal együtt? Amikor még laktak a Negeben és a síkságon?
8. [Az Úr szózatot intézett Zakariáshoz:
9. Ezt mondja a Seregek Ura:] Szolgáltassatok igazságot mindannyian, gyakoroljátok az irgalmasságot és tanúsítsatok részvétet testvéreitek iránt.
10. Ne sanyargassátok az özvegyet és az árvát, az idegent és a szegényt. Szívetekben ne forraljatok gonoszságot mások ellen.
11. De nem vették figyelembe. Lázadó vállat mutattak nekem, befogták a fülüket, nehogy halljanak.
12. Megkeményítették a szívüket, mint a gyémánt, nehogy megértsék a tanítást és a törvényeket, amelyeket a Seregek Ura Lelke által és a régi próféták által adott nekik. Ezért nagy lett a Seregek Urának haragja.
13. Ez történt: Hiába kiáltott, nem hallgatták meg, [majd õk is hiába kiáltanak, én sem hallgatom meg õket - mondja a Seregek Ura];
14. ezért szétszórta õket a különféle népek közé, amelyeket nem is ismertek. Mögöttük pedig elpusztult az ország: nem járt arra senki sem. Sivataggá tették a csodálatos földet!"