Zsoltárok könyve, 18

1. (A karvezetõnek - Dávidnak, az Úr szolgájának zsoltára. Ennek az éneknek szavait az Úrnak énekelte, miután az Úr kimentette ellenségeinek és Saulnak a kezébõl.)

2. Így szólt: Szeretlek, Uram, erõsségem, [te megmentesz az erõszaktól].

3. Az Úr menedékem, váram, szabadítóm. Istenem, sziklám, hozzá menekülök. Védõpajzsom, üdvösségem záloga, mentsváram,

4. akit magasztalok. Az Úrhoz kiáltok és biztonságban vagyok elleneimtõl.

5. Körülvettek a halál örvényei, Béliál hullámai rémítettek,

6. az alvilág kötelékei körülfontak, a halálos hurkok rám csapódtak.

7. Kínomban az Úrhoz kiáltottam, Istenemhez emeltem szavam. Õ meghallotta hangomat szent templomából, panaszom elért a füléhez.

8. Akkor megingott a föld és megremegett, a hegyek alapjai megrendültek, (remegés fogta el õket lángoló haragjától.)

9. Lehelete füstölgõ felhõ volt, szájából pusztító tûz lövellt, [izzóvá tette a parazsat].

10. Lehajtotta az egeket és leszállt, lába sötét felhõn nyugodott.

11. Kerubtól hordozva szállt tova, a szelek szárnyán suhant.

12. Köntöse: sötétség, amely körülfogta, öltözéke: sötét víz, sûrû felhõ.

13. Az elõtte járó fényességbõl jégesõ és izzó parázs tört elõ.

14. Mennydörgésben szólt az Úr az égbõl, a Magasságbeli hallatta szavát.

15. Kilõtte nyilait és szétszórta ellenségeit, villámot lövellt és eltiporta õket.

16. Akkor megnyíltak a tenger mélységei, a föld alapjai felszínre kerültek: a fenyegetésedtõl, Uram, leheletednek haragos zúgásától.

17. Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt, kimentett a vizek mélyérõl.

18. Elragadott ádáz ellenségeimtõl, gyûlölõimtõl, akik erõsebbek nálam.

19. A veszély napjaiban rám támadtak, de az Úr védelmemre kelt.

20. Kivezetett a szabadba, szabadulást hozott, mert szeretett.

21. Így viszonozta az Úr igaz voltomat. Megjutalmazott, mert tiszta a kezem.

22. Hiszen az Úr útjait követtem, nem fordultam el Istenemtõl.

23. Minden parancsát szem elõtt tartottam, törvényét soha el nem utasítottam.

24. Vétek nélkül jártam színe elõtt, a bûntõl távol tartottam magam.

25. Így viszonozta az Úr igaz voltomat, mert látta, hogy tiszta a kezem.

26. Jósággal közeledsz a jóhoz, az igazhoz igaz vagy.

27. A tisztával tisztán bánsz, a hamissal azonban hamis módra.

28. A leigázott népnek szabadulást hozol, a gõgös tekintetet megalázod.

29. Igen, te vagy világosságom, Uram, Istenem, te megvilágítod sötétségemet.

30. Veled bástyákat ostromlok, Istenemmel falakat ugrok át.

31. Isten útja egyenes, az Úr szavát a tûz kipróbálta, pajzsa õ mindenkinek, aki nála keres menedéket.

32. Ki az Isten, ha nem az Úr? Ki a szikla, ha nem a mi Istenünk?

33. Isten felövezett erõvel, feddhetetlenné tette utamat.

34. Lábam gyorssá tette, mint a szarvas lábát, biztos magaslatra vezetett fel.

35. Kezemet harcra tanította, s hogy karom acélhúrt feszítsen, azt parancsolta.

36. Üdvösséged pajzsát adtad nekem. [jobbod erõsen tartott], jóságod naggyá tett engem.

37. Lépteim alá széles utat adtál, lábam nem botladozott.

38. Üldöztem ellenségeimet s utolértem õket, nem tértem vissza, míg meg nem semmisültek.

39. Lesújtottam õket, s nem keltek föl többé, a lábam alatt összeroskadtak.

40. A harcra felöveztél bátorsággal, ellenfeleimet alám aláztad.

41. Ellenségeimet megfutamítottad, s akik gyûlöltek, azokat semmivé tettem.

42. Kiáltottak, de nem jött szabadító, hívták az Urat, de nem hallotta meg szavuk.

43. Én pedig szétvertem õket, mint a szél a port, s mint az utca sarát, letapostam õket.

44. Kiragadtál a lázongó tömegbõl, és a népek fejévé tettél. A népek, amelyeket nem ismertem, szolgáim lettek,

45. és elsõ szavamra engedelmeskedtek. Az idegenek fiai kegyemet keresték,

46. az idegenek fiai elsápadtak félelmükben, s remegve jöttek elõ váraikból.

47. Éljen az Úr, áldott legyen az én sziklám, dicsõség üdvöm Istenének!

48. Isten, aki elégtételt adott nekem, aki a népeket meghódoltatta elõttem.

49. Te, aki haragos ellenfeleimtõl megmentettél s az erõszak emberétõl elragadtál.

50. Ezért áldalak, Uram, a népek elõtt, dicsõséget zengek nevednek.

51. Hiszen nagy gyõzelmet adtál királyodnak, kegyes voltál fölkentedhez, Dávidhoz és nemzetségéhez, mindörökké.