Zsoltárok könyve, 132
1. (Zarándokének.) Emlékezzél, Uram, kegyesen Dávidra, emlékezzél minden fáradozására!
2. Hogy esküdött meg az Úrnak, hogyan tett ígéretet Jákob Erõsének:
3. "Nem lépek addig házam belsejébe, és nem fekszem le nyugvóhelyemre,
4. nem engedek addig álmot a szememnek és a szempillámnak nyugalmat,
5. amíg helyet nem találok az Úrnak, hajlékot Jákob Erõsének."
6. Lám, hallottunk róla Efratában, megtaláltuk Jaar mezején.
7. Most hát vonuljunk hajlékához, boruljunk le lába zsámolya elõtt.
8. Indulj el, Uram, nyugalmad helyére, te és hatalmad ládája.
9. Papjaid öltözzenek igazságba, akik hûek hozzád, örömükben ujjongjanak!
10. Szolgádnak, Dávidnak kedvéért, ne vesd meg fölkented arcát!
11. Az Úr megesküdött Dávidnak igaz esküvel és attól nem áll el: "Testedbõl utódot emelek trónodra
12. ha fiaid hûek lesznek szövetségemhez és hûségesek a törvényhez, amelyre tanítom õket, akkor fiaik is trónodon ülnek mindörökre."
13. Az Úr kiválasztotta Siont, lakóhelyéül kiszemelte.
14. "Ez nyugalmam helye örökre. Itt fogok lakni, ezt választottam ki;
15. igazait megáldom, igen, megáldom, szegényeit kenyérrel táplálom,
16. papjait üdvösségbe öltöztetem, szentjei vigadnak, igen, ujjonganak.
17. Dávid hatalmát ott megerõsítem, fáklyát állítok fölkentemnek.
18. Ellenségeit gyalázatba döntöm, ám rajta koronája fénylik."