Zsoltárok könyve, 143
1. (Dávid zsoltára.) Halld meg, Uram, imámat, te, aki hûséges vagy, halld meg kérésemet! Hallgass meg igazságod szerint!
2. Ne menj ítéletre szolgáddal: az élõk közül senki sem igaz színed elõtt.
3. Az ellenség üldözi lelkemet, a földre tiporja életemet. A sötétbe taszít, mint aki már meghalt.
4. A lélek eleped bennem, a szív szinte megdermed bensõmben.
5. Régmúlt napokra gondolok, elmélkedem összes tettedrõl, átgondolom, amit kezed mûvelt.
6. Kitárom feléd a kezem, lelkem utánad szomjazik, mint a kiaszott föld.
7. Siess, Uram, hallgass meg, nézd, eleped a lelkem! Ne fordítsd el tõlem arcodat, mert olyan leszek, mint akik a sírba szállnak.
8. Reggelente hadd érezzem jóságodat, hiszen bízom benned. Mutasd meg, melyik úton járjak, hozzád emelem a lelkem.
9. Ments meg ellenségeimtõl, Uram, hozzád menekültem.
10. Taníts meg, miként teljesítsem akaratod, hisz te vagy az én Istenem. A te jó lelked vezessen a sima úton,
11. nevedért teremts belém életet, Uram, s jóságodban vezess ki a gyötrelembõl!
12. Irgalmadban semmisítsd meg ellenségemet, tedd ártalmatlanná, akik szorongatják a lelkem, mert, nézd, én a szolgád vagyok.