Zsoltárok könyve, 3

1. (Dávid zsoltára, amikor menekült fia, Absalom elõl.)

2. Mennyien szorongatnak, Uram, Mennyien fordulnak ellenem!

3. Hányan mondják rólam: "Nincs menedéke Istenénél!"

4. De te, Uram, azért védõpajzsom vagy, te vagy dicsõségem, csüggedt fejem fölemeled.

5. Hangos szóval kiáltottam az Úrhoz, s õ meghallgatott szent hegyérõl.

6. Nyugovóra tértem és elaludtam, de fölkeltem ismét, mert az Úr a gyámolom.

7. Nem félek a nép ezreitõl, ha ellenségesen körülvesznek.

8. Kelj föl, Uram, adj szabadulást, Istenem! Hiszen minden ellenségemet arcul verted, és a leselkedõk fogait kitörted.

9. Az Úrnál a segítség, legyen áldásod népeden!

Stihovi vezani uz Zsoltárok könyve, 3:

A 3. zsoltár Dávid király ima, a veszély és a fájdalom helyzete közepette. Felszólítja Isten segítségét és üdvösségét, bizalmát a védelmében és a megszabadulásában. A zsoltárban szereplő témák között szerepel az Isten iránti bizalom a hátrányok közepette, az üdvösség bizonyosságát és az isteni védelmet. Az alábbiakban öt vers található az ezekhez a témákhoz:

Zsoltár 27:1: "Az Úr az én fényem és üdvösségem; kitől fogok félni? Az Úr az én menedékem; ki támadhat meg?" Ez a vers az Istenbe vetett bizalomról, mint a fény, az üdvösség és a menedék forrásáról szól az élet veszélyeiben és félelmeiben.

Zsoltár 91:2: "Kijelentem, hogy az Úr az én menedékem, a biztonságos helyem; ő az én Istenem, akiben bízom." Ez a vers kiemeli az Istenbe vetett bizalmat, mint biztonságos menedéket és helyet, valamint annak fontosságát, hogy ezt az igazságot kijelentsék a hit megerősítésére.

Zsoltár 138:7: "Ha a nyomorúság közepén sétálok, akkor távolítsa el az életemet; kinyújtja a kezét az ellenségeim haragja felé; a jobb kezed megment." Ez a vers hangsúlyozza az isteni védelmet és az üdvösséget a gyötrelmek és ellenzékek közepette, amelyekkel az életben szembesülünk.

Zsoltárok 142:5: "Sírok neked, Uram, és azt mondom, hogy te vagy az én menedékem; te vagy mindazok, akik az élők földjén vannak." Ez a vers megerősíti azt az elképzelést, hogy Isten az a menedék és az erőd, akiben az élet bármilyen körülmények között teljes mértékben bízhatunk.

Zsoltár 146:5: "Örülök, hogy aki Jacob Istennek van segítségére, akinek a reménye az Úrban van, az ő Istenében." Ez a vers felmagasztalja azoknak a boldogságát, akik Istenben bíznak és reményként bíznak, és akik benne találják az életet és a védelmet az élet hátrányainak szembesüléséhez.

Stihovi vezani uz Zsoltárok könyve, 3:

Katolička Linkovi